GYIK – Traveloninja

Sok kérdés felmerülhet, amikor az ember egy japán utat tervez, itt igyekszem válaszolni a legtöbbre. A linkek a saját utaimról készült blogomra mutatnak, mind új oldalon fognak kinyílni. További kérdések esetén várom azokat emailen vagy a FB oldalamon keresztül 🙂

Egy hétre szeretnék kiutazni Japánba. Hova érdemes menni?

Egy hét nem sok, mondhatni, kevés. Akkor is kevés, ha ez a nettó Japánban töltött idő. Úgy kezdődik a dolog, hogy az időeltolódás miatt lesz a szervezetetekben egy jetlag nevű valami (aminek magyar elnevezéséről nem tudok). Emiatt még az itthoni idő szerint lesztek belsőleg, teljesen mindegy, hogy mennyit alszotok vagy, hogy hány óra van valójában. Ezt csökkenteni lehet, majd később írok róla, de évi pár utazást teszek Ázsiába és teljesen kiküszöbölni még nem sikerült.

Emellett azért is érdemes tovább maradni, akárhova megy oda az ember, mert jellemző ugyanis, hogy nem sűrűn mászkál arrafelé. Azért ez izmosabb út annál, semmint hogy leugorjunk akármelyik hétvégén Horvátországba. A legjobb kombinációval is kb. 1,5 napon át utazunk oda és 1 napot vissza (az időeltolódás miatt kevesebb a relatív idővesztés). Az okosok azt mondják (és igazuk van), hogy Olaszországban minden sarkon van látnivaló. Nos, tapasztalatból mondhatom: Japánban még több. Inkább két héttel számoljunk.

Hogy hova érdemes menni, az egyéni érdeklődéstől nagyban függ. Akit a modern világ is érdekel és ismertségi sorrendben szeretné kihúzni a dolgokat a bakancslistáról, az feltétlen Tokyoval kezdje. Itt megvan minden, ami a modern és a tradicionális japán kultúrát jellemzi. Aki nagyon szeretne és anyagilag megengedheti magának, az kirándulásokat tehet Nikkoba, Kamakurába (Enoshima szigete innen fél óra alatt vonattal és gyalog elérhető), akár Kyotoba, Narába és Osakába is (óránként indulnak repülőutak, amik között van egészen olcsó is, erre is kitérek majd), illetve két óra alatt eljutunk Tokyo belvárosából a Fuji oldalához. Mindenképpen megéri elmenni Yokohamába, esetleg Kawasakiba is (utóbbiba főleg április első hétvégéjén, amikor a hagyományos péniszfesztivált rendezik).

Akit inkább a természet vonz, annak Hokkaidot nagyon ajánlom, amennyiben szereti és bírja a hideget. Csodálatos környék, néhány, csak a környékre jellemző étellel (bár ez mindenhol igaz az országban), nemzeti parkok. Ha valaki odavan a Hawaii-jellegű szigetekért, annak Okinawa egy megtestesült álom. Többféle kék színű tenger, szinte tök üres strandok, isteni ételek, tele turistamütyüröket árusító boltokkal (főleg Naha főutcáján) és itt van a világ második legnagyobb akváriuma is és olyan, szinte érintetlen szigetek, amiket csak a filmekben látunk. Muszáj megnézni, nincs mese.

Ha valakit inkább csak a tradicionális Japán érdekel, annak inkább Osaka javasolt kiindulási pontként, innen fél óra alatt elérhető Nara vagy Kyoto városa, lehet kirándulni Hiroshimába, a Himeji kastélyhoz, de mégis megtalálható a modern Japán is Osaka belvárosában. Összességében emberközelibb környék, mint Tokyo, bár Kyotoban és Narában több turistát láttam külön-külön, mint Tokyoban összesen. Nem viccelek, botrány. Mondjuk, mostanában félelmetes mennyiségű kínai turista van Okinawa szigetein is.

Az áramcsatlakozó ugyanaz, mint itthon?

Nem. A hálózati feszültség egyedülállóan 100 V (nem az amerikai kontinensen használt 110V). Kelet-Japánban 50 Hz, Nyugat-Japánban 60 Hz. A hálózati csatlakozóhoz adapterre van szükség. Akinek van otthon esetleg amerikai csatlakozója, az szerencsés, mert az fog kelleni. Akinek nincs, az keresgéljen kicsit, a legolcsóbb kombináció egy kb. 800 forintos műanyag kis vacak, amibe viszont már dughatunk egy rendesebb elosztót, amit viszünk magunkkal otthonról. Ha csak kint jut eszünkbe, nincs nagy gond: az első 100 yenes boltban lehet kapni (Daiso a legnagyobb lánc neve), illetve bármelyik Don Quijote üzletben.

Magyar állampolgárként szükségem van vízumra?

90 napos időtartamig és ha nem akarunk munkát vállalni kint, akkor nem. Jó hír, hogy a munkavízum is ingyenes, viszont kicsit macerás folyamat, mire megkapjuk.

Nem drága a repülőjegy?

Igen is és nem is. Nyilván magyar fizetésekhez mérve nem olcsó, de ha megnézzük, egy horvát nyaralás sem olcsó manapság. A legdrágább repülőjegyem eddig a Budapest-Tokyo útvonalon 145ezer Ft környéke volt, a legolcsóbb pedig 55000 Ft (Turkish Airlines, egy hibás jegy). Kipróbáltunk már sok repülőtársaságot ezen az útvonalon, nagy különbség nem volt. Na jó, egyszer Saigonban kötöttünk ki Tokyo helyett, de ugye az európaiak úgyis keverik az ázsiaiakat 😀 A hibás jegyárakra direkt készülni nem lehet, de akcióban ki lehet fogni 100-120.000.- közötti jegyeket is. 2-3 hónappal az út előtt érdemes megvenni a jegyeket.

A főbb légitársaságok, akikkel Budapestről jól járnak, az az Aeroflot, Turkish Airlines, Lufthansa, KLM, Qatar Airways, Swiss Air, Air France. Bár van az Austrian Airlines-nak közvetlen járata Bécs és Tokyo között, de a többihez képest nagyon drága. A legrövidebb észak felé menni, tehát a Finnair a legjobb választás, ha valaki a rövidebb utat választja, de nincs ingyen vacsora: ez általában az egyik legdrágább variáció (a másik a British Airways) és mivel át kell szállni Osloban, ezért ott elveszíthetünk pár órát. Aki a nagyobb luxust szereti, annak az Emirates és az Etihad a legjobb választás.

Nem javaslom a több városos repjegyeket (multicity), ami pl. olyan, hogy Budapest-valami-Tokyo, visszafelé pedig Osaka-valami-Budapest. Ezek a lehető legdrágábbak. Ez nem vonatkozik az átszállás városára, tehát bátran keverjük a légitársaságokat, a Skyscanner ebben is segít, mert ott oda-vissza vesszük a jegyet, ha pedig a céges légitársaságos honlapokon vesszük, akkor értelemszerűen nem fog összekombinálni más légitársaságokkal akkor se, ha olcsóbb lenne nekünk.

Azt tapasztaltam, hogy akkor kisebb a jetlag hatása, ha reggel érkezünk meg és éjjel a repülőn megpróbálunk tényleg aludni. Tudom, az izgalom, a stressz, a jó filmek a gépen, a játékok… Válasszunk, mi a fontosabb: hogy azt a pár órát szórakozással töltsük el, vagy hogy a következő héten ne zombiként közlekedjünk. Nullára nem tudjuk redukálni a jetlag hatását, de ha este érkezünk, azonnal aludnunk kell és az nem fog menni, a szervezetünk ébren fog tartani. Amikor reggel érkeztünk eddig Japánba, akkor 3-4 nap alatt teljesen átálltunk. Amikor nem, akkor akár egy hétig is fordított ütemben éltünk. Ugyanígy igaz az, hogy ha olyan géppel érkezünk, ami este landol, akkor ha a fene fenét eszik, akkor is próbáljunk meg ébren maradni.

A hotel drága?

Nem feltétlen drágább, mint bármelyik európai városban, hát még, ha Zürichről beszélünk például. London, Párizs és Zürich összességében nekem drágábbnak tűnt, maximum egyenlően drágának, mint Tokyo, úgy étel, mint szállás tekintetében. A szobák extra picik Tokyoban és egyéb nagyvárosokban. Kisebb városokban már találkozhatunk emberi méretű szobákkal. A magas emberek kicsit hátrányban vannak, néha az ágy nem csak széltében, hanem hosszában is kisebb, mint a megszokott hotelágyak. Érdekesség, hogy létezik olyan is, hogy “félduplaágy” (semidouble). Tapasztalataim szerint ezen is elfér két, normál testalkatú ember, ezek 120-130cm szélesek kb. A dohányzó szobák rettenetesen büdösek (Japánban közterületen kevés helyen engedélyezett a dohányzás, ezért általában a dohányzó szektorok vonaton, hotelben, étteremben iszonyatosan sok füstöt kapnak).

Vannak szezonok, amikor megugranak az árak. Ilyen a cseresznyevirágzás, ekkor főleg Tokyo zsúfolt, pedig az egész országban virágoznak a fák. A Golden Week egy egyhetes periódus, akkor előszeretettel vesznek ki a japánok is szabadságot és utazgatnak legalább az országon belül. A szilveszter természetesen magas, valamint a kínai újév időszaka is. Erről bővebben itt írok.

Ha valaki egyedül utazik, mindenképpen érdemes átgondolni az ún. kapszulahoteleket, főleg, ha férfi. Mivel Japánban a tömegközlekedési eszközök éjfél után nem közlekednek egészen hajnali 5-ig, a taxi pedig 50% felárral mennek ugyanebben az időszakban, ezért sok üzletember a városban alszik. Japánban a munka után a főnök elrendelhet egy kötelező jellegű ivászatot, ahol az alkalmazottnak meg kell jelennie, ha másnap is szeretne munkahellyel rendelkezni és a főnök előtt nem távozhat (kivéve, ha megy az utolsó vonata). A hotelek mindegyikében kapunk fogkefét, fogkrémet (sterilen, egyenként csomagolva), fültisztítót, néha hajkefét is. Rossz hír, hogy nagyon kevés kapszulahotel van nyitva nők számára is és még ennél is kevesebb van, ahol duplaágy van, tehát pároknak is megfelelő. Tokyoban egyetlen kapszulahotelt tudok hirtelen, ahol kétszemélyes fülkék vannak, bár ez nagyon jó helyen található. Itt is külön szinteken vannak a fürdők (sento, nem onsen, de ebben is forró víz van és együtt fürdik mindenki egy nagy kádban – a zuhanyzás után, itt írtam az onsen-szokásokról), de a szinten a vegyes pár egyik tagja szerencsés lehet, van, amelyiken a női WC van egyből ott és nem kell liftezni, a másik szinten a férfi. Csak olyannak javasolt, aki bírja a hangoskodást. A horkoláson, beszélgetésen, szomszéd TV-nézésén kívül meg kell küzdeni az éjjel beeső bulizókkal és a hajnalban csak pár órára kapszulát bérlő üzletemberekkel. Van olyan ár, amit 6 órás intervallumra fizetünk és van, amit teljes éjszakára. A nagy csomagot a portán hagyjuk lekötve megőrzésre (mondjuk úgyse nyúl hozzá senki, ez Japán), egy-egy kisebb szekrény rendelkezésre áll egy külön helyiségben minden kapszulához. Bőröndöt elvileg biztonsági okokból tilos felvinni a kapszula mellé, gyakorlatilag azért pár turista megteszi. Ne legyünk mi is ilyenek 🙂

Aki ennél is kalandosabban akar aludni, annak vannak még variációk. Nyári időszakban sok üzletember a parkokban alszik. Ha ez túl vad, akkor van még két, elsőre meglepő, de talán olcsóbb alvási lehetőség. Az egyik az, hogy kibérelünk egy karaoke-termet (kint nem olyan a karaoke, mint itthon, hanem privát szobák vannak, ebben aztán üvölthet a rákendróóóóll reggelig kedvünkre). Ezekben nagy kanapék vannak, a bőrönd is elfér, általában van zuhanyzó, WC mindenképpen, még szobaszerviz (digitális kijelzők segítségével választjuk a dalokat és hogy mit szeretnénk enni és inni, azt hozzácsapják a számlánkhoz, illetve valamennyi fogyasztás általában benne foglaltatik a terem bérleti díjában) is 😀 A másik, tipikusan japán alvási lehetőség (bármilyen meglepő is) az internet kávézó, illetve a manga kávézó. Nagyon sok ilyen “kávézó” berendezkedett rendesen az ottalvókra. Az internet kávézók kis fülkékre vannak osztva, ahol a szék ággyá alakítható, sok helyen a zuhanyzási lehetőség mellett nyakkendőt és tiszta inget és fehérneműt is vásárolhatunk. Fizethetünk óránként is és van sokszor egész éjszakára szóló ajánlat is. A manga kávézókban általában óránként fizetünk x összeget, itt is kényelmes fekvőhelyek (mindazonáltal nem ágyak, csak kanapék) és zuhanyzók vannak és még olvasgathatunk is. Ezeket az utolsó bekezdésben tárgyalt alvási lehetőségeket inkább olyanoknak javaslom, akik egyedül utaznak és akik azért valamennyire beszélnek japánul, hiszen a netcafékat és a manga kávézókat (kissaten) eleve csak japánul írják ki, azokat nyelvtudás nélkül megtalálni, majd az árlistát értelmezni szinte lehetetlen. Lábjegyzet: mindkettőből sok van a nagyon központi Ueno állomás közelében Tokyoban, viszont kisvárosokban sokkal kevesebb és ott aztán végképp semmiféle idegen nyelven nem beszélnek.

Aztán van a drága variáció, a flancos hotelek, illetve a tradicionális japán hotelek, a ryokanok. A ryokan a közhiedelemmel ellentétben nem feltétlenül horror drága, két személyre egy éjszaka kisebb városokban annyiba kerül, mint egy ausztriai kétszemélyes szoba, viszont ha van mellé tradicionális fürdő is, illetve ha nagyvárosban van, akkor természetesen az ár is növekszik.

A love hotelektől nem kell megijedni. Általában sokkal nagyobb szobát kapunk, mint a szokásos hotelekben, van néhány extra feature is (pl. a reggelit felhozzák a szobába, jacuzzi, hi-fi hangrendszer, steril vibrátor, óvszer, szexi ruhák kölcsönzési lehetősége – babának vagy lánynak), max az a hátránya, hogy egyrészt nehéz neten megtalálni őket, másrészt legtöbbször csak este 6-tól lehet elfoglalni a szobát (cserébe másnap délig lehet maradni).

Ryokan az a hotel, ahol bambusz a padló, térdelős asztalka van, tatamin alszunk, elképzelhető, hogy rizspapír falak vannak, sokszor adnak kimonot is. A fürdőszoba gyakran közös a folyosón. Vidéken jobban elterjedtek, a személyzet alig-alig beszél angolul.

Mennyibe kerül a közlekedés az országon belül?

Itt nem lesznek jó híreim. Külön kell választani városon belüli és városok közötti közlekedésre ezt a kérdést. Általános jó hír: az állomások nevei a turistás környékeken, nagyvárosokban mindig ki van írva latin betűkkel is, így azok is elboldogulnak, akik semmit sem tudnak japánul.

Városon belül a leggyakoribb közlekedési eszköz a metró, illetve a vonat. Az árak különbözőek lehetnek vonaltól függően. A jegyet céltudatosan kell megvenni úgy, hogy a kiindulási állomáson kiválasztjuk az automatán, hogy hova szeretnénk menni. Később változtathatunk rajta, a célállomáson betesszük az ellenőrző automatába a jegyet, ami az oldal levő kiegészítő automatához fog minket küldeni, ha nem ott jöttünk ki, ahol akartunk (akár korábban, akár később). Rossz hír, hogy ezt japánul teszi (bár csak be kell tenni a jegyet és kiírja, hogy mennyit kell bedobni, illetve ad egy kiegészítő jegyet, amivel ki tudunk lépni a kapun). Ilyenkor nagy állomásokon választhatjuk az emberközpontú segítséget is, már ha van. Itt csak odaadjuk a jegyet, az alkalmazott egy számológépbe beüti utána, hogy mennyit kell odaadnunk, aztán simán áthaladhatunk a kis fülkéjén.

Városon belül sok önkormányzat működtet ingyenes vagy nagyon olcsó biciklikölcsönzőket, illetve Tokyoban már működik a Bubi ottani verziója, bár a hírek szerint ott se tökéletes a működése. A legtöbb helyen japán nyelvtudás elengedhetetlen, mert hiába a jóindulat, a kölcsönzős bácsik a legkevésbé se beszélnek angolul, hát még egyéb nyelveken. Segítőkészséggel találkoztam, de bürokráciával még durvábban. Kelleni fog nekik a hotelcímünk, telefonszám, amit fel is fognak hívni, hogy valóban ott szállunk-e meg (cserébe sokszor elektromos canikat adnak nekünk) és az útlevelünk, hogy lemásolják. Ezeknek a hiányában egész egyszerűen nem fognak adni. Egyszer ismerősnél szálltunk meg, ő munkában volt, ergo hiába adtuk meg a számát, nem érték el telefonon és nem adtak bicit. Néha előre foglalás szükséges, amit főleg személyesen tudunk megtenni. Indulhat az activity 😀

Ha más városokat is szeretnénk meglátogatni, a lehetőségek tárháza tárul elénk. A legcélszerűbbnek elsőre a vonat tűnhet. Hatalmas tévedés ez 😀 A pontosságáról, tisztaságáról és gyorsaságáról méltán híres shinkansen bődületesen drága, annyira, hogy sokszor jobban megéri a városok között repülni. A vonatjegyek árainak ellenőrzésére kitűnő a Hyperdia oldal, aminek van angol nyelvű része is. Ezer dologra lehet szűrni. Akkora utaknál, mint mondjuk egy szokásos Tokyo-Osaka, már nem javaslom a nem shinkansen vonatokat. Gyakran többször át kell szállni és minden bokornál megáll. A shinkansen és a repülő között ezen a távon időben különbség nincs igazán, maximum a shinkansen javára (egyből a belvárosból és a belvárosba visz, nem kell kint lenni fél órával felszállás előtt, mint egyébként a belföldi járatoknál).

A repülés azért is érdekes lehet, mert kint belföldön is közlekednek a légitársaságok gépei, de a szokásos cégeken kívül van jó pár fapados is, amiknek a minőségéhez képest a mi nyomorultjaink a kanyarban sincsenek. Ételt még itt sem adnak a gépeken, de inni néha igen, a csomagok terén sokkal flexibilisebbek, mint az európai cégek és a gépek minősége, felszereltsége és személyzete minden várakozást felülmúl. Az akcióikat felsorolni lehetetlen vállalkozás, napszaktól is függhet, hogy mennyibe kerül egy jegy.

Vannak még úgynevezett éjszakai buszok, ahol egy kis sapkát kapunk a fejünkre, aminek a segítségével talán jobban tudunk aludni. Úgy néz ki az egész, mintha régi hajszárítók alatt ülne mindenki. Ezzel a megoldással időt spórolhatunk, valamint úgyis fizetnünk kellene egy szobáért éjszakára ugyanúgy. Hátránya, hogy nem mindenki tudja kipihenni magát, ha ülve alszik, ráadásul zuhany nem, WC korlátozottan áll rendelkezésre.

A nagyon-nagyon merészek stoppolhatnak is, de elmondható, hogy Japánban nem szokás stoppolni. Ha felvesznek, akkor főleg azért teszik, hogy megkönyörüljenek szerencsétlen turistán, ne ott haljon meg az út szélén. Nem javallott, maximum, ha kifejezetten kalandot keresünk.

Bejutni a tokyoi repterekről (részletesebben itt):

Haneda: sokkal egyszerűbb, mint a többi, próbáljunk úgy repülni, hogy ide érkezzünk, egyre több járat jön ide. Monorail vonat közlekedik késő estig (a monorail egy automata vonat, amely egy sínen közlekedik, Ázsiában nagyon elterjedt).
Narita: mit szépítsük, bonyolult és/vagy drága
- NEX (kb. 3000¥, 60 perc, óránként 1-2, ha SUICA kártyával együtt vesszük, olcsóbb)
- sima vonat (JR Sobu Line, 1320¥, 90 perc, óránként 1)
- limousine busz (3100¥, 100 perc, óránként 3-4)
- Keisei Skyliner (2630¥, 55 perc, óránként 2, de van kombinálva tōkyōi napijegyekkel)
- Keisei Limited Express (kb. 1000¥, 75 perc, 20 percenként)
- különböző busztársaságok (900-3200¥, 60-90 perc)
- taxi (kb. 20.000¥, 60-90 perc)

A vonatbérlet ugye magyar léptékkel számolva rémesen drága (cikkem a témában), viszont mivel a vonat maga drága, ezért ha több városba szándékozunk menni, már megéri. Ennek a neve JR Pass, van több változata régiók szerint és választhatunk, hogy 1, 2 vagy 3 hétre szeretnénk megvenni, illetve hogy másod- vagy elsőosztályra. A városokon belül is használhatjuk ezt bérletként Tokyoban és Osakában, ezzel csökkennek a városon belüli utazási költségek. Itt egy részletesebb írásom a JR Pass fajtáiról az árakkal, van külön régiókra bontva is, az azért olcsóbb. Nagyon javaslom olyanoknak, akik esetleg kirándulnának még messzebbi városokba, kényelmes, könnyen használható. Fontos, hogy külföldről is meg lehet vásárolni, csak turistavízummal igényelhetjük, amit a reptéren érkezéskor ellenőrizni fognak (itt kapjuk kézhez magát a bérletet is). Londonból vagy Párizsból (cégtől függően) érkezik hozzá a megerősítő papír a lakcímünkre, amire kiadják majd Japánban a bérletet, ezért számoljunk rá, hogy biztosan odaérjen. Kb. 3 munkanap alatt jut el hozzánk, maximum egy hét. Helyszínen vásárolva valamivel drágább, mint előre rendelve, de ha előre rendeljük, hozzáadódik a postaköltség is, egy személy esetén ez számíthat.

Az autóbérlés Japánban annak, aki csak magyar vagy Magyarországon kiállított nemzetközi jogosítvánnyal rendelkezik, törvényesen sajnos nem lehetséges. Ugyanígy nem lehet pl. MarioCart bérelni sem ezzel.

Szeretnék megtanulni japánul, hogy jobban boldoguljak. Hogy fog sikerülni?

Röviden? Nem fog. Teljesen mindegy, mit tudunk kérdezni, ha nem fogjuk érteni a választ. Atomfizikáról úgyse akarunk beszélgetni. Az állomások nevei ki vannak írva latin betűkkel is, más viszont nem nagyon. Vidéken kb. senki se beszél angolul, Okinawán kívül elhanyagolhatóan kevesen. Egészen jól megértik viszont az activityt 😀Esély nincs rá, hogy egy-egy utazás kedvéért megtanuljuk a célország nyelvét, ennyi ideje, agysejtje senkinek sincs, vagy csak rossz emberekkel találkoztam eddig. A legtöbb étteremben van képpel ellátott, jobb esetben angol étlap. Bátran menjünk ki akkor is, ha csak magyarul beszélünk. Hacsak nagy gond nincs, úgyse fog kelleni hatalmas nyelvtudás. Ha pedig gond van, akkor sokszor az angol is felesleges, mert vagy nem értik, vagy nem akarják, vagy nem beszélik megfelelő szinten. Nagyot csalódtam az angoltudásukban.

Mennyire beszélnek nyelveket?

Ahogy az előbb épp panaszkodtam: minimális szinten. Ha elhagyjuk a nagyvárosokat, még kevésbé lesz esély arra, hogy értsenek angolul. A honlapok viszont, amikre szükségünk lesz, gyakran tudnak. Itt szükségetek lehet segítségre, amennyiben nem beszélitek.

Sokba kerül az étkezés?

Azt szoktam mondani, hogy kb. ugyanannyi az összeg számszerűen, mint amikor forintban fizetünk, csak éppen ez yen és van rajta ugye egy kb. 2,3-mas, rosszabb esetben 2,5-ös (vagy magasabb, ahogy változik az árfolyam) szorzószám. Vannak olcsóbb étkezési lehetőségek, például a boltokban lehet venni sushit és főtt ételeket is, onigiritől kezdve levesekig mindent. Esténként a nem éjjel-nappal nyitvatartó boltok (amilyen általában a 7eleven, a Family Mart vagy a Lawson), kiárusításokat tartanak. Nagy áruházak legalsó szintjén kompletten kajákat szoktak árulni, este akár féláron is hozzájuthatunk kitűnő minőségű sushihoz. Ha halpiac közelében járunk, feltétlen nézzünk be. Nagyon finom nem halas ételeket lehet kapni gyorsétterem-láncokban is, mint például a Yoshinoya. Egy automatába kell pénzt dobni, aztán kiválasztani, mit akarunk enni (fényképes, de angolul sokszor nem tud), a végén megkapjuk a visszajárót és az ételhez egy cetlit, amit odaadunk a konyhásnak és helyet foglalunk. Elképesztően finomakat lehet itt is enni, bátran döntsünk ilyenek mellett (ráadásul nem is drága). A nagy felhőkarcolók tele vannak éttermekkel, amik nem is feltétlenül drágák és van azért egy feelingje annak, amikor az ember az 57. emeleten ebédel 🙂 Ez annyira nem lesz olcsó, de drága sem feltétlenül, érdemes bemenni néha egy-egy ilyen épületbe. Sokszor a B1 szinten (alagsor) vannak az éttermek. Ne felejtsük, hogy Japánban a földszint az 1-es számú szint, nem pedig az első emelet. Gyakran nincs 4. és 9. szint/szoba/ülésszám.

Nem szeretem a halat. Mit tudok még enni kint?

Bár a hal és a tenger gyümölcsei a legelterjedtebb étele, rengeteg marhát is esznek, de akad csirkehús is, Okinawán pedig főleg disznót esznek, de itt megkóstolhatunk teknősből készült ételeket is. A japán ételek rendkívül finomak és változatosak. Biztosan mindenki hallott már a ramen levesről. Na ez köszönő viszonyban sincs az itthoni instant levesekkel. Lehet kapni mindenféle verzióban (csak zöldségekkel is), ez egy nagyon gazdagon telerakott húsleves gyakorlatilag (a fentebb többet linkelt utazós blogomban sok fotót láthattok erről is és többféle ételről). Minden környékre vannak jellemző ételek, viszont ha allergiánk van, érdemes előre lefordíttatni, mire vagyunk allergiásak és azt kinyomtatva magunkkal vinni, mert az étlapokon ezzel nem foglalkoznak.

Drágák a látnivalók kint?

Maximum annyira drágák, mint itthon, néha kifejezetten nevetségesen olcsók. Nagyon sok az ingyenes látnivaló, ilyen a legtöbb templom és sok kilátó, egyéb dolgok. Erről és tokyoi és osakai részletesebb spórolási tippeket további posztokban fogok megosztani veletek városokra kihegyezve, amennyiben van rájuk érdeklődés. Van viszont pár város, ahol drágábbak a belépők: Nikkō, néhány templom Kamakurában és néhány Kyōtoban. Itt is azért akad ingyenes látnivaló, de Nikkōt mondanám a legdrágábbnak ilyen szempontból.

Utasbiztosítás? Közbiztonság?

Ugyan idegenvezető vagyok, nem szoktam utasbiztosítást kötni. Csomagra nem láttam még, hogy akárki fizetett volna (elvesztés, késés), a rongálódott bőröndöt viszont azonnal kicserélik (na ezt már négyszer kipróbálhattam, köszi Qatar). Ettől függetlenül egyébként ha valaki szeretne, természetesen kössön biztosítást, én le nem beszélek senkit.

Az utcai közbiztonság bámulatosan jó, utcai zsebeseket gyakorlatilag nem láttam még, egy bolti lopással is híradóba lehet kerülni. Ha nekünk furcsa az osztrákoknál sűrűn megtalálható szedd_magad akciók meglepnek minket (például virágot vághatunk magunknak és becsületkassza működik, oda kell bedobni a pénzt), akkor itt szavaink sem lesznek. Ha elhagyunk valamit, az ott lesz. A boltok gyakran komplett polcokat kitesznek az utcára, senki sem lop. Mágneskaput láttam nagy áruházakban, de ott sem működött (emeletek között közlekedtünk áruval). Nem szeretnék rosszindulatúnak látszani, de jó lenne, ha ez meg is maradna, tegyünk érte mi is.

Érdemes tisztában lenni azzal, hogy viszonylag sok Japánban a nőket zaklató perverz, az ún. chikan. Miattuk a zsúfoltabb, többet használt vonalakon a metrókon, vonatokon lehetnek ún. női kocsik. Ezeket általában a csúcsidőben (ki lesz írva) csak nők használhatják. Ha nők vagyunk és érezzük, hogy valaki taperol, észrevesszük, hogy megpróbál befotózni a szoknyánk alá, vagy bármi hasonló attrocitás ér bennünket, bátran kezdjünk kiabálni, ki fogják szedni a tömegből. A biztonsági személyzet mindenhol nagyon segítőkész.

Csomagmegőrzés?

Minden nagyobb állomáson vannak szekrények különböző méretekben, 100-700¥ között működnek egy alkalomra. Úgy kereshetünk rájuk interneten, hogy “[állomás neve] coin locker” (helyszínen pedig az emberi forrásoktól: káin lákkáááá), sokszor térképet is találunk hozzájuk online. Érdemes tudni, hogy pár nap után automatikusan kinyílnak, ennek nézzünk utána, ha tovább akarunk bennük tárolni dolgokat, mint egy reggeltől-estig időintervallum. A szállodák alkalmazottai általában jó fejek, vigyáznak a csomagunkra pár napig, feltéve, hogy előtte vagy utána náluk szállunk meg, de ez sem korlátlan. Ha még nem foglalhatjuk el a szobánkat, akkor mindenképpen van lehetőség arra, hogy estig megőrizzék a holminkat és mi mehessünk a városba.

Csomagokkal való közlekedés

Gyakran olcsóbb lehet, ha feladjuk a bőröndünket 1-1 hotel között, mint ha mondjuk a fapados légitársaságoknál kifizetjük a csomagdíjat. Vonatozáskor kellemetlen lehet cipekedni, illetve túl sok hely nincs a nagy bőriknek, a japánok mindig küldik A-ból B-be. A legtöbb hotelben a recepción el tudjuk intézni a küldést, de vannak irodáik is, illetve gyakran élelmiszerboltokban is lehet ilyet csinálni. A legnagyobb és szvsz legolcsóbb cég a Kuroneko/Yamato (angolul).

Internet?

Minden nagyobb reptéren lehet automatákat találni, amelyekből lehet turista SIM-et venni, mindenkinek igény szerint. Mivel általában olyan hoteleket foglalok, ahol van internet és amúgy sem akar senki filmeket streamelni gondolom, ezért a nappali netezést igénybevéve nekünk kettőnknek blogolással, csacsogással, levelezéssel elég két főre a 200MB, de mindenki meg tudja nézni még otthon az adatforgalmát, hogy egy átlagos napon mennyire van szüksége és aszerint vehet nagyobb csomagot is. Fontos, hogy ha ezt az opciót választjuk, akkor egy független, WiFi-jel szórására alkalmas mobiltelefon kell nálunk legyen. Amennyiben nem rendelkezünk ilyennel, lehet venni ún. pocket wifit, ez gyakorlatilag egy tölthető kicsi router, amit a zsebünkben viszünk magunkkal (jelszóval lehet csak hozzá csatlakozni, így védve vagyunk, nem fog senki rácuppanni).

Tetoválás?

Rossz híreim vannak továbbra is, a tetováltakat még mindig nem nézik jó szemmel. Ugyan javul a helyzet, de sok helyre csak letakart tetoválással lehet bemenni, vagy egyáltalán nem. Általában olyan helyek ezek, ahol le kell vetkőzni (fürdők, strandok, gyógyvizes fürdők, sport klubok), illetve kirívó példaként találkoztam azzal, hogy a híres tokyoi robotos étterembe nem lehet szabadon levő tetoválással bemenni (mondjuk amúgy is horror drága és annyira nem nagy flanc, ennél sokkal extrább kávézók és éttermek vannak Japánban). Remélhetőleg az Olimpia közeledtével ez a helyzet javulni fog.

Pénzautomata, bankkártyás fizetési lehetőségek? Pénzváltás?

Ijesztően kevés helyen lehet bankkártyával fizetni (még mondjuk a kyotoi kastély pénztáránál sem). Automata majdnem minden élelmiszerboltban van, de főleg VISA kártyákat fogadnak el (néhol még kedvezményt is kapunk ha ezzel fizetünk), a MasterCarddal több nehézségbe fogunk ütközni. A legkisebb felvehető összeg 10ezer yen. Sok boltban felszámolnak pár százalék díjat, ha kártyával akarunk fizetni. Forintot esély sincs beváltani kint, eurot és dollárt viszont minden további nélkül. A pénzváltásról érdemes még indulás előtt gondoskodni. A legtöbb váltóban előre szólni kell 1-2 nappal, ha nagyobb összegért szeretnénk yent vásárolni, általában csak pár ezrük van készleten. Ritkán van esély bankokban váltani, de rosszabb árfolyamon.

Dohányzás

Kint sokkal nagyobb eséllyel botlunk dohányzó szobába, ami félelmetesen büdös tud lenni. Ilyenkor próbáljunk meg nemdohányzó szobára cserélni a recepción. Ha kedvesek vagyunk, általában cserélnek is, amennyiben lehetőségük van rá. A vonatokon külön kocsik vannak dohányosoknak. Onnan lehet megismerni, ha még az állomáson vagyunk, hogy van bennük üres hely 😀 Menet közben pedig onnan, hogy be se látni pár méteren túl, úgy áll a tömény füst, amint elindul a vonat, rágyújtanak. Szabad dohányozniuk éttermekben, viszont az utcán nagyon szigorúan TILOS. Kijelölt helyek vannak, bárhol máshol a rendőr megbüntethet érte!
2017-től életbe lép az új szabályozás, ami szerint bizonyos helyeken (pl. étterem) tilos lesz a dohányzás, de ezt biztosan jelezni fogják a bejáratnál.

Étel- és italautomaták

Valóban rengeteg van, általában érmével és a fent említett SUICA kártyával fizethetünk, ritkábban papírpénzzel, még ritkábban bankkártyával. Vannak furcsaságok, pl. banánautomata, használtbugyi-automata, sörautomata, virágcsokor-automata. Mindenki válogathat kedvére. A legelterjedtebb az, amiben van kávé és alkoholmentes innivalók. Érdekesség, hogy külön lehet néhol választani, hogy hidegen (kék gombok) vagy melegen (piros gombok) szeretnénk-e inni az italunkat (nem mindegyiknél választható, általában a kávék és a teák ilyenek. Aki meleg sört akar inni, az még mindig maga kell betegye a mikróba (a boltokban megmelegítik nekünk az ételt, ha szeretnénk).

Random érdekességek

bizonyos éttermekben és a ryokanokban a bejáratnál a kijelölt helyen le kell venni a cipőt és fel kell venni egy papucsot. Vigyázzunk, a WC bejáratánál másik papucs van kitéve, ott csak azt használjuk!
nincs borravaló, meg se próbáljuk, csak kellemetlenséget okozunk
pálcikával nem mutogatunk, a pálcikát nem szúrjuk ételbe és a saját pálcikánkkal nem nyúlunk közös tálba
nem fújunk orrot utcán (!) akkor sem, ha minden sarkon reklámcélú zsebkendőket osztogatnak
nem nagyon szólítunk le idegeneket az utcán, bár ezt külföldieknek elnézik
nem fognak nemet mondani akkor sem, ha az a nyilvánvaló válasz, amíg rá nem kérdezünk úgy, hogy arra végre igennel válaszolhassanak (Tehát akkor nincs ebből nagyobb méret?)
ruházati dolgokat és cipőket nagyobb méretben (cipő esetén akár 38-as is problémás lehet egy nőnek) egyre több üzletben vásárolhatunk, mindenesetre az Ueno melletti piacon mindenképp
vonatoknál a táblára ki van írva japán és latinbetűs írással is a következő pár vonat, mellettük kis háromszög vagy kör – abba a sorba kell állnunk ekkor, amelyik a mi vonatunk mellett szerepel, biztosak lehetünk benne, hogy ott és akkor fog megállni a vonat, amikor az ki van írva
éttermeknél gyakran sorban kell állni, főleg csúcsidőkben, de általában az ilyen helyeken nagyon megéri és gyorsan mennek a sorok
nem élelmiszerboltokban 10ezer yen vásárlás felett (a 8% ÁFA nélküli összegre nézve) elengedik az ÁFÁt, ha útlevél van nálunk (beleraknak egy cetlit), illetve lehet ennél jobb ajánlat is, ez viszont érvényes majdnem mindenhol
élelmiszerboltban ez csak 5ezer yen, de ezt sose használtuk még, ennyiért ételt nem vásároltunk 🙂
az utóbbi két ajánlat csak akkor érvényes, ha turistavízummal érkezünk Japánba, se tanuló-, se munkavízummal nem vehetjük igénybe
hajléktalanok gyakorlatilag szinte nincsenek, ha van is, az megbújik valahol, nem kéregetnek
szemetes az utcán nincs, csak boltoknál van, ott viszont biztosan
a kisebb szigeteken annyira szelektálják a hulladékot, hogy külön kukába kell dobni a kupakot, a flakont és a róla leszedett papírt (amin rajta van, hogy mit iszunk)
találkozhatunk olyan bolttal, étteremmel, ahol ki van írva, hogy csak japánok mehetnek be, itt ezt fogadjuk el békésen és tartsuk tiszteletben a kérésüket