Háromféle csomagmegőrzési módszerrel találkozhatunk Japánban. A legsimább ügy, ha a szálláson hagyjuk napközben, amennyiben ez megoldható. A hotelekben semmi probléma nem lesz ezzel, viszont magánszállásokon (pl. AirBnB) már meg kell ezt előre kérdeznünk, mert a lakás tulajdonosa nem biztos, hogy egész nap otthon lesz. Nyilván hotelek esetében is csak akkor működik, ha szállóvendégük voltunk előtte vagy leszünk aznap estétől (csak még mondjuk reggel van és nem foglalhatjuk el a szobát).
HOTELBEN
A hotelben leadva a csomagot általában az kap egy cetlit és vagy hátraviszik egy külön megőrzőbe, vagy pedig letakarják egy hálóval. Első körben nem tűnhet túl biztonságosnak az utóbbi, de folyamatosan szem előtt van ilyenkor és ne felejtsük el, hogy ez azért még mindig Japán. Gyakran csak ez a megőrzés jöhet szóba kapszulahotelek esetében éjszakára is, mivel ott nem vihetjük magunkkal a nagy csomagot és csak egy kis öltözőszekrényt kapunk, amibe egy 158cm körméretű nagy bőrönd sehogy nem fog beférni. Ilyenkor sajnos ott a lobbyban kell kivenni belőle, amire szükségünk lehet a fent töltött idő során és azt magunkkal vinni. Ha mindenki magával vinné a csomagjait, akkor eltorlaszolná az utat, ami egy esetleges vészhelyzet során (pl. egy Japánban elég gyakori indokkal, földrengéssel) akadályozná a menekülés gyors lefolytatását.
HAGYOMÁNYOS CSOMAGMEGŐRZŐ
A reptereken gyakran van megőrző (bár nem minden terminálon feltétlen), ahol akár több napra is lerakhatjuk a csomagunkat, az ára ennek csomagonként (mérettől függetlenül) naponta 500-1000 yen között szokott lenni. Ügyeljünk a nyitvatartási időkre, mert ha visszaérkezésünkkor nincs nyitva és ezért nem tudjuk kivenni azokat, elég nagy gondba kerülhetünk. Ilyesmi ikont kell keresni:
COIN LOCKER
Ha nincs személyzettel rendelkező pultos megőrző, akkor keresnünk kell egy csomagmegőrzőt, ún. coin lockert (japánul コインロッカー). A jó hír az, hogy ez már nem csak a reptéren található meg biztosan, hanem közepes és nagy vonatállomásokon, buszpályaudvarokon, illetve néha turisztikai látványosságoknál is (például Odawarában a kastély bejáratánál a jegypénztár mellett), valamint áruházakban. Érdemes tudni a városban, hogy még BicCamera és Yodobashi áruházakban is találunk ilyeneket, tehát ha nagy állomáson vagyunk és valamiért nem találunk ott egyet sem üresen, megpróbálhatjuk azokat (mindazonáltal sajnos nagyméretű tároló esélyes, hogy ott nem lesz).
Az árakat összeszedtem, de ez nem szentírás, változhat városonként, állomásonként is akár, de nem sokkal fog:
A coin lockerek általában csak ugyanarra a naptári napra érvényesek, tehát még aznap ki is kell vennünk őket. Nem mindenhol van extra méretű tároló, ez is gondot okozhat, ha nagy monyóval utazunk. Nagyon praktikus viszont, ha van, mert akkor akár több táskát is bele tudunk tenni egybe.
Általában találunk majd piktogramokkal ellátott használati utasítást. Sok tárolót lehet fizetni Tokyoban és Osakában Suica vagy Pasmo IC kártyákkal (vagy ezek ekvivalens változataival). Legyen nálunk több száz yenes érme azért, ha csomagot akarunk betenni automatába, hátha mégsem lehet pont ott kártyával fizetni (a hitelkártyával való fizetést ilyen dologra az országban el is felejthetjük egész nyugodtan). Néhány szekrény mellett találunk pénzváltó automatát, de ez nem általános. Ha nincs ilyen, kénytelen vagyunk venni valamit egy közeli boltban és úgy felváltani a pénzt, mert csak váltást nem szoktak csinálni.
A csomag kiváltásához valószínűleg az automata ad majd egy papírt és lesz ott egy kód-leolvasó ablak, azzal tudjuk majd kinyitni a tárolót. Fontos, hogy miután bezártuk, nem fogjuk tudni nyitogatni kedvünk szerint a szekrényt. Ha kinyitjuk, újra a teljes összeget kell utána befizetnünk azért, hogy kivehessünk valamit. Akad néha olyan lehetőség, hogy akár 3 napig is bent tarthassuk a csomagunkat. Ha ilyenkor túlléptük a kifizetett időtartamra a keretet, akkor a csomag kivételekor ki kell egyenlítenünk a különbözetet. Fontos, hogy ha letelik a 3 nap (mint a népmesékben), akkor a személyzet kinyitja a tárolót és egy hónapunk van átvenni a csomagunkat, de nem csak a tárolási költséget kell kifizetnünk, hanem büntetést is (pletykák szerint sok szekrény pedig kinyílik és onnantól viszi, aki akarja, az állomások nagy része nincs is bekamerázva). Ha elvesztjük a kulcsot vagy a nyitó papírt, 1000 yen extráért nyitja ki nekünk a személyzet (és természetesen bizonyítanunk kell, hogy a miénk a tartalma).
Létezik olyan verzió is, hogy mágneskártyával fizetünk a tárolásért, ilyenkor ugyanarra a kártyára lesz szükségünk a nyitáshoz is, mint amivel fizettünk, nem kapunk extra papírt.
Pro tipp: nagyobb állomásokon rengeteg, több száz tárolóegység is lehet, több blokkba elosztva. Hogy biztosan visszataláljunk a miénkhez, készítsünk pár fényképet a helyről. Általában mellette ki van függesztve egy térkép is, vagy a közelben találunk tipikus “itt van Ön” jellegűt, azt fotózzuk le. Teljesen komolyan mondhatom, hogy eltévedhetünk, főleg, ha előtte sokáig keresgéltünk megfelelő szekrényt. Ha mégis koordinációs problémáink lennének, mutassuk meg a kulcsot vagy a cetlit egy ottani alkalmazottnak, ők tudni fogják, hol van a tároló.