A japán konyha fenomenális. No nem csak az én elfogult véleményem alapján, hanem számos nemzetközi értékelés alapján is. Tudtad például, hogy Tokyoban van az egy főre eső legtöbb Michelin-csillag a világon? Nem véletlenül. Készítsd az ízlelőbimbóidat, mert most edzeni fogjuk a nyáltermelést!
A japán ételek neve összefoglalóan japánul 和食, azaz washoku. A rossz nyelvek szerint az ország tipikus étele csak a sushi és a sashimi, pedig nagyon tévednek, a helyi ételek hatalmas változatosságot mutatnak és csak az a közös bennük, hogy nagyon finomak.
Jellemző egy-egy étkezésre, hogy legtöbbször (de nem mindig) rizs az alap (a tapadósabb fajtából, de nem annyira, mint a sushiban) és ahhoz valamit hozzátesznek, legyen az főtt, nyers vagy sült. Sokszor kapunk hozzájuk miso levest is, illetve egy kis savanyúságot (tsukemono). A rizs egy külön kis tálkában érkezik sokszor (chawan), illetve több ételnek van saját kis tányérkája (sara) vagy szintén egy tálkája (hachi). Ez igaz az otthonokban készült ételekre is. Az ilyen több részből álló étel neve kaiseki (懐石).
[supsystic-gallery id=17]
Gyakran az év egyes évszakainak megfelelő ételt fognak felszolgálni nekünk, illetve halas helyeken gyakran a napi fogást tüntetik fel az aznapi étlapon. Hátránya az ilyen éttermeknek, hogy az étlap kizárólag kézírásos és japán, ami még a nyelv ismerőinek is sokszor kihívást jelenthet.
A közhiedelemmel ellentétben Japánban nem csak halat fogyasztanak, magas a tyúkokból, marhából (gondoljunk csak a híres kobei marhára) és főleg Okinawán a disznóból készült ételek száma is. Sokáig a négylábú állatok fogyasztása tabunak számított, de csak azért, mert nem volt hűtő, így hosszas tárolásuk nehézségekbe ütközött. Elterjedt volt viszont a mára már elég rossz hangzású erjesztett hal, amiből sushikat készítenek néhány helyen a mai napig (ha valaki elég bátor lenne kipróbálni őket).
Egész sok zöldséggel fogunk találkozni a tányérunkon, viszont gyümölccsel alig, mert sokszor az nagyon drága (nem mindenhol, de azért nem is jellemző a japán konyhára a használatuk).
Manapság már nagyon begyűrűztek a nyugati éttermek is, mostanában ez a menő étek, főleg nagyvárosokban. Gombamód szaporodnak a francia és olasz éttermek (három magyar étterem is található Tokyoban), de megmondom őszintén, mi ezeket igyekszünk hanyagolni, elvégre ha azt szeretnénk enni, Európán belül olcsóbban és valószínűleg jobbat is kaphatunk (nyilván nem luxuséttermekben gondolkozva). Van kint McDonald’s, Burger King, Danny’s, Pizza Hut, Domino’s és Taco Bell.
[supsystic-gallery id=6]
Japán gyorséttermi láncok is vannak, amik legtöbbször azért valamilyen japán vonást visznek magukkal, ha nem is mindig teljesen egyértelmű a besorolásuk. Ilyen a Tendon Tenya, Yoshinoya, MOS Burger, Sanuki Udon Hanamaru, Ootoya, Matsuya, Sukiya, Nakau, a Genki sushi, illetve több kisebb lánc, mint például a Maguro Ichiba, amely kitűnő halas donokat árul.
Egy dolog biztos Japánban: nem fogunk éhen maradni. Az utcák tele vannak étkezési lehetőségekkel, gyakran az üzletházak felsőbb emeletein is találunk teljesen elfogadható áron kiszolgáló éttermeket, a gond inkább itt az lesz, hogy a legtöbb turista egyszerűen nem mer bemenni ezekbe az épületekbe, pedig ha nincs lezárva, akkor probléma nélkül besétálhatunk. A maximum az, hogy megkérdezik, hogy jöttünk, de ha elmondjuk, hogy éttermet keresünk (az angol restaurant szó japánul kiejtve resutoran, így érteni fognak), ekkor vagy útbaigazítanak, vagy elmondják, hogy itt nincs ilyen. Elképesztően jó nagyon sok plázai étterem is, egyáltalán nem csak a szemetet kaphatjuk itt.
A rizs itt maga a főétel, a japánok 70%-a naponta legalább egyszer eszi. Általában fehér rizst használnak, de a barna rizs népszerűsége egyre növekszik.
Tésztából többféle népszerű létezik, legismertebbek a ramen, az udon (vastag, fehér lisztből készül) és a soba (barnásabb, hajdina lisztből készül, édeskésebb). Utóbbi kettőt nem csak levesben, hanem hidegen eszik ételek mellé is, gyakran adnak hozzá egy kis leveses állagú szószt is, amibe mártogatni lehet.
[supsystic-gallery id=9]
Az édességekben sokszor fellelhető az édes bab (ne a tarkababra gondoljunk semmiképpen, ez másfajta és cukrozva is van, nagyon finom, pépes állagú édesség), a zöldtea, a mochi (rizsből készült pépesített massza), illetve akár az agar-agar kocka, ami gyakorlatilag egy algából készül. Kakigori a neve a japán jégkásának (ez itt reszelt jég és hatalmas adagokat adnak), a dorayaki pedig két piskótalap közé helyezett édes babpüré (néha mással is kapható). Sokszor fogunk találkozni az édes burgonyával is és érdekesség, hogy Japánban nyáron a görögdinnyét sózottan fogyasztják.
[supsystic-gallery id=10]
Italokban sincs hiány, az országban számos sörfőzde található, de ezek a cégek egyéb alkoholos italokat is gyártanak, amelyek közül sokat megtalálunk majd a boltok polcain. Sehol máshol nem láttam még például annyiféle Kahlúa likőrt, mint Japánban. Zöld teát és vizet minden egyes étteremben kínálnak az étkezéshez ingyen. A sake híres (bár eredeti jelentése a szónak csak alkohol), ez szintén rizsből készül, édesebb változata az amezake (szó szerint: édes sake), ami alkoholmentes ital. Fogunk találkozni még a shochuval, ez édes burgonyából, árpából, hajdinából vagy rizsből készült párlat. Sok whiskeyt gyártó cég is van már, emlékezzünk csak a Suntory-reklámra az Elveszett jelentés című filmből. Itt van egy highball nevű ital is, ilyenkor csak felengedik szódavízzel (ezt én nem bírom meginni, szerintem rémes). A legtöbb bor import, de vannak bortermelő vidékek (hiszen az ország 75%-a hegyvidék).
[supsystic-gallery id=11]
Tempura
Ez egy különleges vegyes liszt és tojás, amibe beleforgatnak zöldségeket, húsokat, falevelet (tényleg) és azt nagyon forró olajban hirtelen kisütik. A legjobb helyeken megrendeljük a menüt, majd egyenként teszik ki elénk fém csöpögtetőre, így a legfrissebb. Konzum helyek közül a legjobb és legelterjedtebb a Tendon Tenya lánc, ahova mi is sokat járunk. Ha dont rendelünk, az már le van öntve tempuraszósszal, egyébként mártogassuk abba a falatokat evés előtt. Halat és tengeri bigyókat citromozzunk is, illetve egy pillanatra mártsunk mindenféle tempurázott dolgot sóba. Mesés így.
[supsystic-gallery id=12]
Donok
Bármi don, amit rizsre tesznek és mélyebb tálkában szolgálnak fel. Szórjuk meg egy kis szójaszósszal, ha hal, illetve üssünk rá egy tojást, ha másfajta állat. Á a fenéket, a hal is baromi jó tojással.
[supsystic-gallery id=7]
Nyers halas ételek
Nem csak sushiként, hanem sashimiként is fogyaszthatjuk a nyers halakat, vagy akár onigiri belsejében, újabban donut formában, esetleg tészta- vagy rizságyon.
[supsystic-gallery id=8]
Izakaya-fogások
Az izakaya igazából egy bár, ahova inni mennek az emberek és közben rágcsálnak is dolgokat. Kis adagokat kapunk, sokszor van ültetési pénz, néha van kötelező minimum fogyasztás (főleg Tokyoban a Yurakucho környékén), de megéri, finomak az ételek.
[supsystic-gallery id=13]
Gyoza
Gőzölt tészta, lehet kérni kicsit megpirítva is, benne húsos vagy húsmentes zöldséges töltelék. Gyakran megtaláljuk sörözőkben is, kedvelt csemege italozás közben. Nagyon finom levesben is.
[supsystic-gallery id=14]
Egyéb bolti édességek
Annyi lesz, mint a szemét, csak győzzön az ember válogatni. A piacot nagyon uralja a zöldtea ízesítés, de fogunk találni mindenfélét, itt van egy kis válogatás. Okashi az édesség és vannak olcsóbb boltok is, érdemes még a gyógyszertárakban is körbenézni és a 100 yenes boltokban (Daiso, Can do), ott is lehet kapni nagyon jó dolgokat, csak olcsóbban, mint egy normál boltban.
[supsystic-gallery id=15]
Natto, umeboshi és sakura ízek
Óvatosan, csak ennyit mondok 😀 A natto erjesztett bab. Nem tudom, milyen az íze, mert a látványától már rosszul vagyok meg a szagától, de fehér embert nem ismerek személyesen, aki szeretné. Azt mondják, egészséges. Az umeboshi erjesztett szilva, szintén megosztó étel, savanykás, gyakran bentoban a rizs tetejére tesznek egy szemet. Ami pedig szerintük sakurás, az általában maximum epres, a lényeg, hogy rózsaszín legyen 🙂
Automatás éttermek
Bemegyünk az ilyen helyekre, egyből fel fog tűnni a kassza hiánya, oldalt viszont van automata (van, hogy az étterem bejárata előtt, kint van). Mindennek kint van a képe és érintőképernyőn válogathatunk, miután bedugtuk a pénzt. Fontos, hogy nem mindegyik automata kezeli a tízezrest, szokott lenni ilyenkor külön automata nagyobb pénzeknek. Miután fizettünk, a gép ad egy kis cetlit és leüléskor azt kell odaadni a felszolgálónak, ő pedig hozni fogja azt.
Tonkatsu
Ez a mi fogalmaink szerint “rántott hús”, de a panír teljesen más rajta, a húst nem klopfolják ki és barna szósszal leöntve adják. Különböző húsokkal létezik, általában nagyon finom. Olcsón lehet enni például jófélét a Matsuya étteremláncban.
Curry rice, doria, omurice, curry
Ezekről az ételekről nem tudok annyi képet mutatni, mi csak doriát szoktunk enni, ez egy rizságyon sütött egytálétel. A japán curry más, mint az indiai, édeskésebb. Az omurice gyakorlatilag omlett rizzsel, ketchuppal leöntve, nekem kicsit fura, főleg Japánban.
Pékségek
Nagyon sok pékség van és nagyon fantáziadús dolgokat csinálnak, érdemes benézni. Nem mondanám, hogy olcsó lesz, azt se, hogy kalóriaszegény, de körbenézni ingyen van legalább és cukorbetegek se leszünk így 😀
[supsystic-gallery id=16]
Beülős főzögetős (shabu shabu)
Itt kapunk egy tál zöldséget és húsokat, amiket kiválogattunk. Egy része sült már, azt nyilván nem főzzük tovább, csak elfogyasztjuk, viszont a nyers dolgokat igény szerinti időtartamig a szintén asztalon levő forró vízbe tesszük (a sashimit inkább ne főzzük meg, ha lehet), majd megesszük. Van tengeri herkenyűket és marhát sütügetős változata is.
[supsystic-gallery id=18]
Yakiniku
Marha jó lesz, ez ugyanis általában marhahús. Vannak külön környékek, ahol sok van ilyen étteremből. Az asztalunkon lesz egy sütőlap, érdemes nem simogatni. Kiválasztunk egy hústálat, kihozzák, nyersen lesz rajtuk a nyami. Megvajazzák nekünk a grillt és szépen addig sütjük magunknak a húst, ameddig csak mi szeretnénk (mivel nincs kit hibáztatni, ha túlsül, érdemes átadni a partnerünknek a lehetőséget és voilá, meg is oldódik).
[supsystic-gallery id=32]
Főbb étkezési szabályok:
- általában előtte kapunk egy forró, nedves törülközőt, amivel megtörölhetjük a kezünket, ez főleg sushinál fontos, hiszen azt ehetjük kézzel is
- ételbe ne szúrjuk bele a pálcikát, se a sushiba, se a rizsestálba (utóbbi a temetésekre asszociál a kultúrájukban)
- a pálcikával ne mutogassunk és ne adjuk át más pálcikájára az ételt
- közös tálból az ottani pálcikával vegyünk ki, ne a sajátunkkal
- ha nem nyugati étteremben ülünk, ne is reménykedjünk késben és villában, bár elég hülyén is nézne ki azzal enni a sushit (és nem, ketchup és majonéz sincs náluk)
- az utolsó rizsszemig illik elpusztítani, ami elénk van téve
- ha kisebb tálkából eszünk, egyik kezünkkel emeljük azt a szánk közelébe
- a levest illik szürcsölni
- büfögni nem illik
- étkezés kezdetekor mondjuk, hogy itadakimasu
- étkezés befejeztével pedig (vagy amikor elhagyjuk az éttermet) azt, hogy gochisōsama deshita
- étkezés befejezésekor tegyük vissza a tálkákat a kiindulási helyükre (kezdők készíthetnek róla fotót az elején)
- a sushira ne öntsük közvetlenül a szóját (kivéve gunkan sushi), hanem mártogassuk bele, lehetőleg beforgatva azt, hogy a hal érjen a szószba, ne a rizs (majd utána visszaforgatjuk a tányérunkon és utána fogyasztjuk el)
- running sushi éttermekben (japánul kaiten sushi) kérhetünk wasabi nélkül is, minimális japántudással, ekkor mutassuk meg az étlapról, mit kérünk és mondjuk hozzá, hogy zabinuki (automatából rendelve pedig ki tudjuk választani, hogy anélkül kérjük)
- általában lesz kép az étlapon, illetve nem kaiten sushiknál műanyag étel is a kirakatban, így látjuk is, mit rendelünk (pontosan olyat fogunk kapni, csak az íze lesz jobb)
- az árak nagyon gyakran adómentesen vannak az étlapon feltüntetve, ezzel számoljunk
- borravalót soha ne adjunk
- ha a számlát kérjük ki, elég, ha x-et mutatunk a helyünkről a két mutatóujjunkkal a pincérnek és hozni fogja
Ne féljünk egyébként boltban vásárolni. A sushi, bento és sashimi nagyon gyakran kiemelkedő minőségű az utolsó kisboltban is (pláne a specializálódott üzletekben), kenterbe fogja ez is verni bármelyik magyarországi éttermet. A boltokban gyakran kérésre meg is melegítik az ételt (mondjuk sushi esetében azért furcsán néznének, ha a mikróra mutogatnánk) és kapunk pálcikát is. A nagyobb áruházak földalatti szintjén, az ún. depachika (depa mint department store, tehát áruház és chika, mint föld alatti) részlegben estefelé, zárás előtt úgy egy órával nagy leárazások szoktak lenni és olyan mennyiségű sushival távozhatunk a szállásunkra, hogy meg se bírjuk enni.