Egy Japánba tévedő turistának nehézkes lehet eleinte megkülönböztetni egy szentélyt és egy templomot. Most ezt fogjuk átnézni, hogy amikor ti mentek, már minden a helyén legyen 🙂
szentély (jinja):
- mindig shinto vallást képvisel
- torii a bejárata
- a neve vége jingu vagy jinja (esetleg taisha)
- a bejáratnál van egy pár őrzőkutya vagy -oroszlán (komainu vagy shisa) a gonosz lelkek elriasztására (ha inari templom, akkor hírvivő rókák)
- van a bejárat közelében egy megtisztulást segítő forrás, ahol ima előtt megmoshatjuk a szánkat és a kezünket (a pavilon neve temizuya)
- különböző istenekhez (kami) szól
- fehér “villám” papírok lógnak róla (shide)
- kettőt tapsol az ember imádkozás előtt
- van pénzbedobó fémtartó előtte (saisenbako)
- van harang a pénzbedobónál
- kizárólag Japánra jellemző épületek
[supsystic-gallery id=2]
templom (otera):
- mindig buddhista vallású
- van benne Buddha-szobor (butsuzō) vagy Buddha-ábrázolás
- gyakran van mellette egy pagoda is
- van egy hatalmas füstölőtartó a templom területén, a főépület előtt
- a neve végződése általában ji vagy in
- szerepel rajta valahol szvasztika (卍)
- a bejáratánál lehet egy kapu, ami másképp néz ki, mint a torii, sokszor benne lámpással
- a csend a kulcs, ne tapsolj, nincs harangozás
- más országokban is találkozhatunk velük, ahol él a buddhizmus
Mindkét helyen vehetünk emlékbe dolgokat, például emát írhatunk a kívánságunkkal, vagy szerencsét, esetleg egészséget felturbózó táskalógantyút, illetve beszerezhetünk szerzetesek által készített kalligráfiát, amit gyűjthetünk egy erre kialakított füzetbe, mint a pecséteket.
Egyébként a fő elv a régi: ha kijutsz Japánba, csak élvezd és próbálj úgy turistáskodni, hogy ne zavard a szent helyekre hittel betérőket.